Stressz
2013-11-03"Útravaló"
Stresszhatás mindenkit ér, gyermeket és felnőttet egyaránt, különösen, ha nagyvárosban élünk.
A stressz fogalmát 1936-ban Selye János vezette be: „A stressz az élő szervezet válasza bármilyen természetű megterhelésre.” Egy másik megfogalmazás szerint: a környezet kihívásaira adott generalizált válasz. Pszichológiai stressz állapot akkor jön létre, ha a szervezet olyan helyzettel találkozik, amely az egyén saját megítélése szerint meghaladja a rendelkezésre álló erőforrásokat, “elszakad a cérna”.
Stresszeinket többféleképpen csoportosíthatjuk: létezik ún. pozitív stressz (eustressz) mely, serkent, facilitál, illetve ennek ellenpárja a negatív stressz (distressz). Stresszhatás esetén fontos elem, hogy az esemény
– megtörtént-e vagy jövőbeli,
– lehetőségünk van-e megküzdeni vele,
– végleges, visszafordíthatatlan károkat okoz-e,
– fenyegetést vagy kihívást jelent?
– fenyegetést vagy kihívást jelent?
Minden ember számára ismerősek a stressz kialakulásának főbb okai: az időhiány, a munkahelyi problémák (van-e egyáltalán munkahelyünk?), a pénz, anyagiak, a családi kapcsolatok nehézségei, életvezetési problémák, testi szomatikus panaszok, betegségek, veszteségek, fájdalmak.
A stressz nem az, ami történik velünk, hanem az, ahogyan megéljük, amilyennek értékeljük, amit jelent nekünk – mi a történésre adott válaszunk. A stressz mennyisége attól függ, hogyan reagálunk a stresszorokra. A stresszorok közös jellemzői, hogy
– befolyásolhatatlanok,
– bejósolhatatlanok,
– képességeink határait érintik,
– negatívan befolyásolhatják énképünket.
– befolyásolhatatlanok,
– bejósolhatatlanok,
– képességeink határait érintik,
– negatívan befolyásolhatják énképünket.
A tartós stressz Selye megállapítása szerint az ún. általános adaptációs szindrómához vezet (General Adaptation Syndrome = GAS), a nem specifikus károsító hatásokra a szervezet azonos módon reagál, az emberben súlyos károsodást okoz: „Idegfeszültségek, lelki zavarok, bizonytalanság, cél- és értelem nélküliség, mikrobák és mérgek.”(Sellye)
A srtesszreakció valójában egyfajta automatizmus, a szervezet beépített működési módja, melynek három jól elkülöníthető szakasza van:
– az alarm vagy vészreakció (“üss vagy fuss”)
– a rezisztencia vagy ellenállás fázisa
– majd a kimerülés állapota.
A srtesszreakció valójában egyfajta automatizmus, a szervezet beépített működési módja, melynek három jól elkülöníthető szakasza van:
– az alarm vagy vészreakció (“üss vagy fuss”)
– a rezisztencia vagy ellenállás fázisa
– majd a kimerülés állapota.
1. szakasz (vészreakció) Alarm! RIADÓ! A test és az agy „ugrásra” kész. A test felől jelzések érkeznek a központi idegrendszerbe, az agyalapi mirigyhez és a mellékvesekéreghez. Több vér kerül az izmokba és az agyba: ez rövid távon növeli az erőt és javítja a döntési képességet. A pupillák kitágulnak, a légzés intenzívebb, a pulzus szaporább. A szervezet kísérletet tesz a veszélyhelyzet elhárítására: ha sikerül, a test visszatér egyensúlyi állapotába, ha nem sikerül, folytatódnak a káros hatások.
2. szakasz (ellenállás) A nem létfontosságú szervek (bőr, emésztőrendszer stb.) véredényei összehúzódnak. A máj glükózt, a máj, a bőr és az emésztőrendszer zsírsavakat választ ki a vérbe. Ha a zsírsavakat nem használjuk fel, károsítják a szervezetet. Megnagyobbodik a mellékvese kéregállománya, az immun apparátus és a nyirokszövet tömege csökken.
3. szakasz (kimerülés) A mellékvese kéregállománya kimerül, a hormontermelés lecsökken. A test az összes energiatartalékát kimerítette. Következményeként a szervezet teljes kimerülése, súlyos megbetegedés következhet be.